A Jóga története, kialakulása

A jógarendszere visszanyúl 15-12 ezer évvel ezelőttre. Az első tanítások Sivához kötődnek, aki megjelent mint első jógi a Himalájába és tanította a 7 bőlcs Saptarishit. (Marichi, Atri, Angiras, Pulastya, Pulaha, Kratu, Vasishta). Miután átadta a megfelelő tanításokat egy bőlcset magamellett tartott és  6 Saptarishit elküldött szerte a világba tanítani.

Az indiai védikus irodalom ősi írásaiban több egymástól eltérő jógairányzatot találhatunk meg, melyeket a Saptarishiktől származtatják.

 Védákban olvashatjuk az első jógára vonatkozó irodalmakat. A legrégebbinek tartott Rig-védában találhatóak ilyen témájú versek. A védikus bölcsek (risik) lelki tapasztalotokra tettek szert a jóga által.

Az első időkben sokáig csak aszkétikus jógafolyamatokat gyakoroltak, mint a Pasupati vagy a Kapálikák.

Az egyik legfontosabb jóga írás a Bhagavad-gítá, mellette a két nagy eposz: a Mahábhárata és a Rámájana – melyekben több jógairányzat leírásra került. A Bhagavad-gítá a Védák tanításainak lényegét összegzi. Többször felbukkan benne a jóga szó, mégpedig annak több irányzatára utalva. A Bhagavad-gítá 18 fejezetből áll, 1-6. fejezete a karma-jógát, 7-12. fejezete a bhakti-jógát és 13-18. fejezete a gjána-jógát tárgyalja, egy külön fejezet, a 6. pedig a dhjána-jógával foglalkozik.

Jógahagyományok „klasszikus” csoportosítása a következő:

  1. karma-jóga: a helyes cselekvés / tettek jógája; az áldozatok végzése, az erkölcsös életvitel és a társadalmi kötelességek erényes betartása által éri el célját. Ez a megvilágosodásnak egy lassabb, társadalom kompatibilisebb útja.
  2. dhjána-jóga: a megvilágosodás elérése a nyolcfokú folyamat gyakorlásával közvetlen lelki tapasztalatokat adva elhárítja a lelki út akadályait. Patanjali írta le leg átfogóbban a folyamatot amelyet astanga néven ismerünk, ez magában foglalja, a hatha-jógát, amely főként az alsóbb lépcsőfokokat (ászana és pránájáma) emeli ki a jóga lépcsőjéből, és a rádzsajógát (királyi jóga) dominánsan az utolsó három lépcsőfokra (dháraná, dhjána és szamádhi) építkezik. 
  3. bhakti-jóga: a szeretet jógája; Isten és az ember megszakadt kapcsolatát az odaadó tettek végzésén keresztül eleveníti fel; célja az Isten és az élőlények iránti önzetlen szeretet elérése.
  4. gjána-jóga: a lelki tudás művelésével és az ezzel összhangban álló életvitellel foglalkozik; módszere a lélek és az anyag közti különbség felismerése, amely által a követő a „muktit“ (felszabadulást az anyagi világ kötöttségai alól) szeretné elérni.

Főbb Tanítók

A jóga fejlődése során számos jelentős tanító, mester és iskola járult hozzá a gyakorlatok kifejlesztéséhez. Fontos megemlíteni, hogy bár az ősi jóga irodalmat személyekhez kötjük, maga a jóga gyakorlása már a gyakorlatok lejegyzése előtt létezett és gyakorolták annak művelői – a szerzők gyakran ezeket a hagyományos gyakorlatokat gyűjtik össze, rendszerezik és írják le.

Közülük kiemelkednek:

1.        Adi Shankaracharya: A nem-dualisztikus filozófiát képviselő tanító, aki a jógát a Vedanta tradíció keretein belül népszerűsítette, hangsúlyozva a spirituális önismeretet. Megalapította az Advaita védánta (azaz: kettősség nélküli) néven ismertté vált iskolát, melynek alapvető tanítása volt, hogy a világalkotó princípium szellemi jellegű, osztatlan, kettősség nélküli, azaz egy; az Egyből, a Világlélekből, a Brahmanból bontakozik ki minden. Az ember legbensőbb lényege, önvalója az Átman, a bennünk lévő lélek nem pusztul el a halállal, hiszen az a Brahmannal azonos.  A különféle vallások a legfőbb egyetemes igazságnak csak feltételezett részletaspektusai, az igazság maga azonban túl van a májá (világillúzió) sokszerűségének látszatán, és csak a meditatív elmélyülés révén ismerhető meg. Csak egy legfőbb, személytelen Minden-Egy létezik — a világ személyes urában való hittel, amelynek viszont csak a májá területén belül van érvénye. Minden tan és valamennyi kultusz csupán lépcsőfok az abszolút igazság megszerzéséhez vezető úton, maga az igazság túl van szavakon és gondolatokon.

2.        Patanjali: Jóga-szútra című műve a legősibb ismert, mai értelemben vett jógairodalom, a jóga filozófiájának alapjait fektette le. . Patanjali egy nyolc lépcsőből (astánga) álló olyan gyakorlati jógát ír le, amely képessé teszi az embert a testi-lelki egyensúly megteremtésével magasabb tudati / lelki megtapasztalásokra és a lelki megvilágosodásra. Az ő rendszere foglalkozik a jóga etikai, mentális és fizikai aspektusaival. Alapvetően jógiknak íródott.

3.        Góraksanátha:  A ma általánosan ismert hatha-jóga rendszert Góraksanátha neve mellett említik, aki a 13. században alkotta meg műveit és alapította meg iskoláját.

4.        Szvátmáráma: Góraksanátha tanítványa volt. A 15. században ő jegyezte le a Hatha-jóga-pradípiká c. művet. A hatha-jóga irányzatot gyakorlók számára azóta ez az egyik legfontosabb alapmű. Eredetileg jógiknak íródott.